Duguláselhárítás

Na visszajött a meleg, és vele a duguláselhárítás világában az agyalágyulás is. Habár a szippantás rejtelmeibe akartam belemerülni, Duguláselhárító kedves cimboráim újabb csodás esetekkel kápráztatták és simogatták lelkemet, így ezeket ismét csak e-naplómba kell vésnem.

Ugyan a hülyeség egy relatív dolog, függ az intelligenciától, iskolázottságtól, génektől, stb. Nem függ azonban a kortól és a pénztől. Legfrissebb duguláselhárító álomhősünk egy igazi meg nem értett barom, valahol a külvárosban, egy új építésű házban. Az, hogy a ház új építésű, az egy dolog, de valahol átverhették a csávót, mivel az alapok és benne a csőrendszer tök öreg volt. Emellett a nagydarab tulaj termelt is rendesen, így a dugulás ebben a melegben hamar be is futott. Nos, a történetek mindig itt kapnak fordulópontot, hogy mit tesz a kedves gazda, mielőtt kijönnek a duguláselhárítók, ám most a lényeg azután történt, hogy a srácok kiértek. A tulaj ugyanis, bár nem kellett sokat várni, úgy döntött, egy picit lelazul addig. Ez nála pedig úgy nézett ki, hogy tekert egy jó kis „lehúzós dzsót” - hogy Omlás szavaival éljek.

Na mármost ezt a fürdőben csinálta, ahol szépen be is állt a füst. Jöttek ugye a srácok, be a füstbe, amiről a fene gondolta, mi, azt hitték, cigaretta vagy füstölő. A gond azonban hamar jelentkezett, mikor a leküldött csiga nem egészen úgy kúszott, ahogy kellett volna. A srácok ugyanis érezték a mókát és a vidámságot, és nyomban ki is söpörtek kiszellőztetni a fejüket, a tulaj azonban kezdett megőrülni, így míg kimentek, maga állt neki a folytatásnak. Nos, ők kint vártak néhány percet, míg a kinyitott ablakon távozik a füst, de mikor visszatértek, valami olyat láttak, amihez kevés volt a füst. Akkorát ugyanis nem lehetett haluzni.

A pasas ott állt nyakig sza*rosan, ahogy puszta kézzel esett a WC torkának. Na persze némi fekáliát sikeresen magára kent, de sok eredményt nem ért el, így ketten kihúzták, majd befejezték a munkát. A pasas persze örömmel köszönte meg a segítséget, hogy végre lement a víz, a srácok pedig hozzá hasonlóan majd' belefulladtak a röhögésbe, ahogy elváltak – ki-ki a maga okán röhögött. Én a duguláselhárítók okát tudom - elmagyarázták.

Tanulság ma: a hangulatfokozás a munkán NEM lendít sokat. Legalábbis nem pozitív irányba.

A duguláselhárítás igazság szerint egy igencsak tág fogalom, hiszen kapcsolódik hozzá a világon minden, ami a cső két végén elhelyezkedik. Eddig főleg az input oldal és annak gondjai kerültek terítékre, ideje, hogy pillantást vessünk a másik oldalra is.

Na persze a legtöbb helyen mára a csatorna bekötésre került, de egyes helyeken a mai napig a középkori emésztő üzemel, aminek egyik nagy hátránya (azon kívül, hogy jót tesz a földnek), hogy rendszeresen szippantani kell. Na mármost a szippantás az egy nagyon is érdekes világ, hiszen tartozik hozzá ugye a klasszikus szép sárga IFA (ma már azért jobb gépek is vannak), amire egy jókora tartályt szerelnek, melybe jópár hektó nedvecske elfér. Ezek a vidám taligák aztán keresztül-kasul rohangálnak a falvakban és szippantják a nedvet, amit aztán szakszerű megsemmisítő telepekre szállítanak – elvben. Mert persze ez nem mindig valósul meg, erről a patakokban élő állatok nyilván sokat tudnának mesélni.

Amúgy ők a duguláselhárítók nagy barátai, hiszen együtt képesek minden járatot átfuthatóvá tenni, hiszen a problémát két külön irányból közelítik meg. A magam részéről mondjuk náluk nem látok művészi értékeket, de az a párezer literes tartály szerintem a világon bárkit meggyőzne, hogy a duguláselhárítás bizony nehézfegyverekkel is rendelkezik. Az persze megint egy más tészta, hogy ez milyen károkat jelent mondjuk a cső bevezetése esetén, de a végeredmény a lényeg, és az bár büdös, de legalább lötyög. Ott benn a tartályban.

Az Unió bevezetése persze lassacskán kiszorítja őket, a csatorna pedig kötelező, ha nincs, dupla pénzt fizetsz – ez van. Pedig ezek a sárga kis dömperek régen a város részeinek számítottak, boldogan töfögtek-szaglottak a város utcáin, miközben szállították a nedűt, bele a Dunába. Szerencsére erről a szokásukról mára letettek, de azért ma sem az angyalok viszik el a végterméket.

De mire ez a nagy bemutatás? Nos, mivel duguláselhárító spanjaim sikeresen felhoztak néhány szippantós haverjuk történetét, úgy gondoltam, egy kis bevezetőt megérdemelnek. Arra, ami ezután fog következni. Arra. Mert én komolyan hittem, hogy mélyebben nem lehet süllyedni a szarba, de immáron bebizonyosodott, igenis lehet. És ők bizony azok. Akik a pokol pöcéjét is kiszippantják.

A táborozás szép meg jó dolog, szereti is mindenki, aki nem tokosodott be teljesen a betondzsungelbe. Nyár van, így sokan elmennek ide-oda nyaralni, ahol aztán ész nélkül nyaralnak is – ami ugyebár igen érdekes eredményeket szül. Jelenlegi esetünk hőse egy egész osztályra való diák, valahol Visegrádon. Az erdő mélyén szereztek valami épületet, ami kollégiumként funkcionált, de mivel év közbeni lakói nyáron máshol alkoholizáltak, be tudta fogadni őket. Na, ők meg is hálálták.

Az eset lényege, hogy főztek, mint a bolondok, bár valószínűleg az esőerdei kannibálok kultúráltabbak voltak náluk, mivel ami abba a fazékba került, az durvább volt a legkeményebb népirtás maradványainál is. A kölykök csontostul (néha tollastul) hajigálták be a csirkét a fazékba, nyilván komoly alkoholos rásegítés mellett. Na persze amint a tanár kiszagolta a dolog, azonnal leállította a nagyüzemi dögkút alkotást, az eredménnyel pedig mit is tehetett volna? Ott áltak az erdő közepén, egy patak partján, de nem öntötték volna ki a szervesz masszát az állatok örömére vagy valami – nem, felcipelték a szállásra és beleöntötték a lefolyóba. Na, abba ment is le egy ideig a paprikás lé – aztán elakadt az egész. Persze ez a két illuminált jövő reménységét nem hatotta meg, döntötték tovább, míg a kád meg nem telt, ami ezáltal úgy nézett ki, mintha abban trancsíroztak volna fel valakit. Le inkább csak szivárgott, így percről-percre több csont látszott ki, eszeveszett groteszk látványt nyújtva.

Na, ez fogadta a srácokat, mikor kiértek duguláselhárítás céljából. Miután a kezdeti hányáson/röhögésen túlestek, úgy döntöttek, nem fognak egy mészárszékben turkálni, így hívták a srácokat, hogy az áldozatukat maguk takarítsák fel, ne hagyják másra a piszkos munkát. Szavaik szerint Pazar látvány volt, ahogy az egyik lapátolta a csontokat meg a félig főtt húst a vödrökbe, amit a másik sebesen hurcolt kifelé valami gödörbe. Gondolom, a jövőben ezt majd feltárják, mint a csirke-holokauszt emlékét, mivel nem ásták valami mélyre. Amúgy miután a kád emberi közelségre alkalmassá vált, hamar végeztek, a duguláselhárítás ha 5 percet igénybe vett. Ehhez már szinte kegyeletsértés kellett, de a duguláselhárítás mindent megkövetelt.

Mindegy, a történet újra rávilágít sokadszor, ez a szakma valami olyasmi lehet, mint egy eladóé – eszeveszett mennyiségű baromba lehet belefutni, de mivel ezeket a saját, természetes közegükben (rendszerint otthon) van lehetőség megfigyelni, kíváncsiságunk kimeríthetetlen tápanyagokhoz jut!

Ma ismét egy kedves történettel gazdagodtam, melyet e történetmegosztó csatornámon rögzítek az utókornak (a napló már mégis csak elavult). Nem is kertelek, következzék a duguláselhárítás legendájának újabb passzusa. Az eset megtörténtét rekonstruáltam.

A helyszín egy iszonyat lepukkant ház, tulaj egy házához méltó alkoholista. Este, szokásos beállt állapotban kádat takarított, de a vízkővel nem bírt, nem vitte a kefe, nem jött se körömmel, se foggal. Maradt az újabb megoldás- sav, de eszméletlen mennyiségben. hogy, hogy nem, volt neki otthon egy hordó kénsava, amit úgy ahogy van, le is öntött a lefolyón. Az egy dolog, hogy kissé szétlocsolta a fürdőszobában és jutott úgy mindenhová, törölközőktől a fogkrémes tubusig (amit nem valami sokat használt), amiket szépen annak rendje és módja szerint szét is mart. A víz azonban csak nem akart lefolyni, így teleöntötte a kádat, majd csak lemegy alapon. Na, a savat ezzel ott is hagyta éjszakára, ami pedig munkához is látott. Először is lemarta a kád burkolatát, a gőze szétrágta a kád fölé aggatott rongyokat, de sok egyebet nem ért el. Reggelre mégis lement, a tulaj örült, hogy a dugulás megszűnt, szép az élet. De a víz csak nem ment le megint. Jött a kérdés, hova ment le a sav?

Kiderült, hogy a sav a dugulással nem tudott mit kezdeni, ehelyett keresett magának alternatív útvonalat – ez pedig egy falrés volt a lefolyó melletti részen, ahol szétmarta a tömítést és kiömlött, át a ház alapjain, ki az udvarra. A veteményes persze azonnal vegyi támadás utáni állapotba került, ráadásul olyan dögszag jött, ami napokig maradt is. Mivel elárasztotta a tyúkólat is, azok is savba kerültek, az eredményt sejteni lehet.

A srácok itt kapcsolódtak be, bár ők nem a dögmentésre, hanem a duguláselhárításra érkeztek, ami amúgy szintén nem volt semmi. A pali ugyanis évek óta nem öntött le egy deka savat se, így egy szabályos vízkő-golyó jött létre egy szemétdarab köré. Ez aztán, ahogy nőtt a mérete és a súlya, úgy vándorolt lassan lefelé, mígnem elakadt egy könyökben. Csak a csigával bírták megfúrni és kihúzni. Én is megnéztem, mert elhozták. Mint egy golflabda, csak keményebb. Amolyan óriási vesekő a vízvezeték-rendszerben.

Amúgy a történet vége amúgy az, hogy nem csak a pali kertje lett olyan, mint Hiroshima 45’-ben, hanem a szomszédoké is, köszönhetően a vagy 200 liter (!) savnak, ami kiömlött. Emellett szerintem ott vetni még vagy 20 évig nem lehet majd, de maga a föld is érdekesen néz ki. Mintha megégett volna. És sárgás, meg büdös. Nem baj, a pali örülhet neki, mivel a fű is kipusztult az udvarába (mindennel együtt), így legalább nem kell többet nyírnia – nem mintha ezt láthatóan valaha is megtette volna.

A tanulság ezzel a mai napra annyi: A kénsav jó sok mindenre, de a vízkő, vagyis duguláselhárítás esetére ellen aligha. Arra a sósav az igazi. Az a duguláselhárítás szenteltvize.

Ha valaki keresni akar egy kis komoly munkát magának, az tudja meg, milyen a késő nyári duguláselhárítás. Ez vidéken fordul elő, ahol ugye a világon mindenből pálinkát főznek, amiben csak minimális mennyiségű cukor van. Ez jó is, nincs ellen kifogás, csak mikor a végterméket valaki lehúzza a kádban. Mert ugye a kádban főzik meg az ilyesmit. És a gyümölcs maradványai bizony beszorulnak. Nos, ez eset már kicsit régebben történt…

Nos, ez sokféle gondot jelenhet Józsiéknak odalent, szóval segítség kellhet. Az persze gond, hogy pálinkafőzés közben vannak járulékos veszteségek – értsd fogy. Rendesen. És közben így állnak neki. Nos, ez az eset emlékeztet arra, mikor levágtak egy disznót tökrészegen, hajnalban. Az eredmény annyi lett, hogy délben a disznó valahol a kert végében döglődött, ők meg ketten háromfelé fetrengtek. Nos, most is hasonlóképpen álltak neki. Elsőre jött a pumpa. hatástalan volt. Jött a drót… az se jött be. Maradt a pörzsölő. Bele a lefolyóba, hogy ez majd kiégeti. Végül is az elgondolás nem volt rossz. Csak éppen a csövek melegszenek, hiszen fémből vannak. A pörzsölő meg PB gázzal ég, vagyis nagyon forró.

Nos, tökrészegeknek megfelelő volt, és valami csoda folytán a duguláselhárítás sikerült is. Nos, ez beindította a fogaskerekeket, hogy ezt lehet továbbvinni. Vagyis tisztítsák ki az emésztőt is. Na, itt jött a katasztrófa. Lenyomták a pörzsölőt a tömény metángázba és rányitottak. Nos, én csak néhány képet láttam utólag, nem volt semmi. Mondjuk a robbanás nem volt nagy, legalább felébresztette őket, viszont az udvart betrágyázta rendesen. Az emésztő úgy nézett ki, mint egy meteor becsapódás helyszíne, melyet barnával kentek ki. Én vagy egy hétig röhögtem ezen, de a látvány tényleg vitte a pálmát. A duguláselhárítás hihetetlen volt, mára azért vannak kifinomultabb módszerek is. És persze vidéken ez is megengedett. Vágtak ott le macskát is disznó helyett a sötétben, szóval ez a lefolyó még jól is járt.

Mindegy, a pálesz finom feléjük. És azóta nem kádban csinálják. Így nincs annyi dugulás sem. Áttértek a kerti verzióra, kuktában.

Na volt vihar, nem is akármekkora. Ez persze kihatott a lefolyók állapotára is, olyan duguláselhárítás jellegű igények merültek fel, hogy kedvenc embereimtől alig kaptam bármi infót – mivel nem volt idejük engem ellátni ezekkel. A viharok azonban átmenetileg elvonultak, így némi pótlással élhettek. Azt elöljáróban tudni érdemes, hogy nem minden ház van bekötve a csatornába a külvárosban, vagyis sok helyen mai napig emésztő van. Nos, ez ilyen nagy mennyiségű eső lezúdulása után kissé életveszélyessé válhat, mivel ha megnő a belső folyadékszint, az hamar elérheti azt, ahol a fürdőszoba padlózata van.

Az eset éppen ilyen volt. Egy kis ház, amolyan igazi vidéki kis kertes majdnem viskó. Vízrendszere emésztőre kötve, amit valamikor a háborúban áshattak ki, esetleg előtte. Mindegy, lényeg a múlt szombat, mikor is villámlás, szakadt az eső, de mivel az emésztőt lefedték (nehogy bele csurogjon a víz), az nem önthetett ki. Hát keresett magának másik utat. A legnagyobb balszerencse éppen egy dugulás volt, ami miatt nekikezdett a delikvens. Először sikeresen teletömködte a lefolyót minden szeméttel, amitől az tökéletesen bedugult, de közben kint is tovább esett az eső. Bele a lefolyóba is, mivel a talajvíz miatt amúgy is több köbméterrel nőtt a térfogat óránként. A lefolyóba bedugult cuccot pedig a csöveken lassan felkúszó nyomás kezdte el tolni vissza, a fürdőszoba felé.

Emberünk küzdött egy darabig, de végül feladta és kihívta a duguláselhárító kollégákat, bár nem a történet mesélőjét, neki valami haverját. A meglepetés persze nem sokáig váratott magára. Ők rendesen ki is fúrták a csöveket, a dugulás meg is szűnt, csakhogy azzal, hogy megnyitották a csöveket, az áramlás is megindult. Csak éppen nem le, hanem vissza fel. Az esőtől meggyült emésztő nemes egyszerűséggel elkezdett feltörni, el lehet képzelni az élményt a jelenlévők számára. Amolyan barna gejzír. Fehér fürdőben ideális. A barna mű egészen a plafonig jutott, így Michelangelo után egy újabb mű került nem éppen egy kápolna mennyezetére, de hasonlóan mély, bár más jellegű benyomást téve a szemlélőre.

Az utózöngét gondolom, nem kell mesélni, elég lesz így hirtelen némi konklúzió. Éspedig ha valakinek emésztője van vagy legyen rajta túlfolyó, vagy ássa elég mélyre és kössön barátságot egy szippantóssal is. Mert más esetben készüljön hasonló esetekre. Mellesleg az emésztő maga egy kissé elavult, valamikor a tatárjárás idején volt korszerű megoldás, mára kissé elavult. Szóval ha dugulás és duguláselhárítás van, kevéssé veszedelmes a csatornázott ház.

Ha majd egyszer esőt jósolnak végre (vagy csak jön a következő özönvíz), jobb ha az ember felkészül nagymennyiségű víz feltörésére. Na persze ekkora szárazságban ez marhaságnak tűnhet, de az ember sosem lehet elég óvatos ilyen bibliai csapások dolgában. Így tehát jöjjön néhány ötlet a duguláselhárító szakértők szavai nyomán, mit tegyünk, ha elkezd beömleni a víz. Mivel ez is a duguláselhárítás művészetének része (egyik szegmense), megérdemel némi külön figyelmet.

-Menekülünk. Ok, ez nem mindig kivitelezhető, de a legcélszerűbb. Ha nem otthon vagyunk és tör fel a (jó esetben) víz, vegyük menekülőre a dolgot.

-Jó, maradunk. Ekkor meg legyen nálunk gumicsizma, vödör és esőkabát. Ha nagyon jó vagy, van kézi szivattyúd, esetleg motoros. Ha még csöved is van hozzá, akár túl is élheted az éjszakát.

-Lehetőleg áramtalanítsunk. A víz az kellemes, de ha benn marad egy csöpp 220V, kész is a vízihulla.

-NE a legmélyebb ponton álljunk neki a víztelenítésnek (értsd: pince). HA lehet, előbb az értékesebb részeket mentsük – konyha, nappali – mielőtt a vizet jobban toleráló területek megmentésére koncentrálnánk. Egyébként ez normál dugulás esetén is erősen javasolt, hiszen a víz olyankor is feljön,nem le a lefolyón.

-Igyekezzünk feltakarítani az özönvízszerű eső előtt. Mivel a papír, poros dolgok, ruhanemű alapból olyan dugulást hoz létre, amit alig lehet feloldani, jobb, ha a földön szerteszét heverő szemetet felszedjük előre. Nem elég, hogy a vízfelszínen úszik a mocsok, de ha egyszer átázik lesüllyed és előbb eltömíti a lefolyót, mint kéne.

-Készülj hideg élelemmel, vízzel és hasonlókkal. Mivel egy pince vagy bármi más nagy terület, sok lesz a munka, egész éjszakás munka várható komolyabb felhőszakadásnál.

-Készíts zsákokat! Homok sima zsákba, ami megszívja magát és lassítja a beömlést, ráadásul formát vesz fel és eltömíti a betörést is. Okos dolog, csak laza zsákokat használj, hogy felvegyék a szükséges alakot.

-Ne légy egyedül. Keress partnert, mivel egyrészt sokkal könnyebb, másrészt nem olyan unalmas. A tengeren, egy hajón sem végzünk semmilyen munkát magányosan. Jobb figyelni egymásra.

-Vigyázz, hogy könnyen kihűlhetsz! Hiába van nyár, a víz jobb hővezető, mint a levegő és elvonja a testmelegedet igen hamar. Tarts szüneteket a duguláselhárításban, eközben pedig mindig törölközz meg!

Ha ezt észben tratod, nincs az a felhőszakadás, csőtörés vagy mega-dugulás, amivel ne bírnál el. Ha meg özönvíz jön, inkább szerezz két jegyet Noé bárkájára, az kisebb macera…

El kell ismerni, az elmúlt napok kissé nyugodtabban teltek. Mivel kevesebb volt a dugulás, (és ezzel a duguláselhárítás)maradtak a házi jellegű tapasztalatok. Természetesen immáron alaposan a témába mélyedve kezdek minden ilyen hírre felfigyelni, így ha valaki ilyesmivel kerül szembe, számíthat rám. Habár rengeteg ilyen esettel kerülök szembe – hiszen túl sok embert ismerek – eddig nem nagyon figyeltem rájuk. Immáron azonban van okom, így hát szemezgessünk. Kezdjük a legutóbbival.

Nos, az eset szinte már a szokásosnak tekinthető. A mosogató nem nyelt tovább, áll a víz, stb. Nos, ez eddig ok, nem is akartam beleszólni, csak a haverhoz mentem át némi zenéért. Ültünk is és válogattuk az anyagot, mikor kezdett valami agyament bűz terjengeni. Mondanom sem kell, a dugulás volt a felelős, de mivel belenyúlni ilyesmibe nem akartam, hamar el is léptem. Nos, később, a nap folyamán MSN-en megkaptam, mi is történt ezután.

Nos, ők nem kezdtek finomkodni, sav meg pumpa, minek! Egyből jött a duguláselhárítás leghatalmasabb fegyvere – a véső. Mint a hülye, nekiálltak kibontani a csempét, ami két eredményt is hozott. Egy, hogy átütötték a csövet, amiben tény, hogy a dugulás megszűnt, viszont engedte a vizet, mint a bolond, másrészt, mert mikor fölötte próbált vésni, belevert a villanyvezetékbe. Mondjuk nem sült meg tőle, még csak nagyon hülyébb sem lett, de egy zárlatot csak össze tudott hozni. Ezzel pedig ott ültek töksötétben, bokáig vízben a konyhában, azon filózva, mi legyen. Dugulás megszűnt – lett helyette áramkimaradás és csőtörés.

Az egész eset eddig még elviselhető lett volna, mivel reggelre beüzemelték a villamoshálózatot meg a csövet is visszabetonozták – de ebben volt a lényeg. Ugyanis a csövet tényleg bebetonozták, így létrehozva a végső duguláselhárítási rémálmot – a betont a csőben. Az ugyanis befolyt. Nincs az a duguláselhárítás, ami ezt onnan kiszedi, legfeljebb a légkalapács – de véső után ideális. Na persze kis gondolkozással előbb a csövet foltozta volna be, de szerintem az a hat üveg sör nem sokat segített a józan gondolatok megszületésének esélyében, így maradt ez.

Hogy ez miért került ide? 2 okból. Egy, hogy nyáron szerencsére nincs annyi dugulás a környéken, így kevesebb a gond e téren. Kettő, a dolognak eredménye még nincs, mivel a duguláselhárítókat még mindig nem hívták ki, nemtom miért. Mindenestre azóta a fürdőkádban mosogatnak, a mosogatót meg kezdi belepni a por.

Az addig oké, ha dugulás történik a házban. Tiszta sor, előfordul. De mi van, ha urambocsá mi valami nagy tréfamesterek (vagyis szemetek) vagyunk, és mondjuk ki akarunk tolni valakivel. Nincs is jobb ilyen nyári melegben, mint egy jókora posvánnyá változtatni valaki csilli-villi fürdőszobáját egy jól kialakított dugulással. Vagyis a következőkben következzék eddigi ténykedésünk ellentéte: hogyan IDÉZZÜNK ELŐ Dugulást!

Habár látszólag a semmiből is kialakulhat, valójában nem is olyan egyszerű, hogy ez megszülessen. Mivel ezt szándékosan csináljuk, vagyis gyorsan, és ha lehet rejtve, hiányzik az ehhez szükséges legfontosabb faktor: az idő. vagyis ok, hogy lassan a kevés mocsok is lerakódik és duguláselhárításra lesz szükség, de hamar ezt kissé nehéz elérni.

A szakértő szemét először is megválasztja a helyet és az időt. A legjobb a gyűlölt/kib*szni kívánt személy bulijára ellátogatni, mivel ilyenkor sokan vannak, el lehet vegyülni, mikor már dől a sz*r. Érdemes az éjfélt megvárni, egyrészt mert akkor már mindenki olyan illuminált, hogy a mosogatóra is ráül kagylónak nézve azt, másrészt meg mert ha szerencsénk van, a bulizók spontán kialakítják a dugulást (esetleg letolhatjuk egy-két részeg fejét segítségként).

Nos, a legegyszerűbb módszer megszerezni a felmosórongyot. Vagy moppot, tökmindegy. Ezt gyűrjük össze és nyomjuk le a WC torkán, lehetőleg (rugalmas) partfissal vagy valami műanyag cuccal, az legalább hajlik és mélyebbre meg. Ezután pedig engedjünk rá egy csomó mosogatószert vagy ami még jobb, küldjünk le egy bödön zsírt. Ezután már csak vizet kell leengedni, és kész is a fürdőszobai mocsár – az ultimate dugulás.

Amennyiben csontrészeg csajok is vannak, a dolgunk még egyszerűbb. Először is varázsoljuk le valamelyikről a hajat (a ruhát is, ha nem sietünk annyira), amit kenjünk be némi samponnal vagy habfürdővel és a már ismertetett módon tunkoljuk le. Legjobb, ha néhány tincset leszaggatunk előtte, így azokat utólag, a víznyomással leküldve befoltozhatjuk a kis lukakat, ahol esetleg még lefolyna a víz. A hajban az a jó, hogy minél jobban piszkálják, annál mélyebbre megy, így valami eszmetélen komoly dugulást hoz létre – a duguláselhárítók legnagyobb örömére.

Nos, a bosszú ezzel szép is lehet, de fokozhatjuk. Például fellépünk a duguláselhárítás mesterévé és ajánljuk, hogy megmentjük a helyzetet. Ez könnyű, tekintve hogy tudjuk, mi okozza a bajt. Válaszok a megoldásra pedig szerepelnek néhánnyal lejjebb. Ha jól keverjük a kártyákat, akár még hősökké is válhatunk, de ez már rajtunk áll.

(ezt már nehezebb, de néhány vasszöggel ezt is kiakaszthatjuk)

A nyár ismét hozza a szokásos duguláselhárító sztorikat. Mondhatni túl sokat. Az egy dolog, hogy az emberek fürdenek. Tiszta sor, meleg van. Még az is, hogy szőrösek. Vannak ilyenek. Nagyobb gáz, mikor a háziállataikat kezdik magukkal vinni a medencébe, a kutya/macska/vadegér meg persze a klóros vízben úgy nekikezd a vedlésnek, mintha rühes lenne. A lefolyóban persze a szőr olyan dugulást okoz, mintha betont öntöttek volna le, így ennek eltávolítása igazi embert kíván. A duguláselhárítás erről szól – többnyire. Azonban időnként olyasmi szennyezést követnek el egyesek, ami már túlmegy az eltömődött csővezeték szintjén. Éspedig mikor a rengeteg szőr meg haj a vízszivattyú motorjába kerül.

Az eset ebből a felállásból indult, azzal az extrával, hogy agy jókora csempés medencének a cirkulátora volt. Na mármost ha ez kezd el ömleni, lemossa a hegyoldalt, ahol a ház állt, így valamit irtó gyorsan tenni kellett. Kedvenc duguláselhárító emberem persze ilyesmire teremtetett, nem ijedt meg a problémától. A gondot a tulaj jelentette, aki az éppen folyó bulit nem akarta ilyen csekélységekkel megszakítani, így maradt a teljes lapításban végzett duguláselhárítás. A helyzetet el tudtam képzelni: állati melegben, a medence rejtekében, a sok részeg között hangtalanul szétbontani egy szivattyút, kiszedni belőle a tömítőanyagokat és újra összerakni, és ezt lehetőleg gyorsan, mielőtt annyira telehányják a vizet, hogy az látszani kezd. Ám emberünk sikert ért el, a szivattyú feltámadt, és ő boldogan hazatért.

Nos, az érdekesség néhány nap múlva történt, mikor fülébe jutott egypár mellékhír, hogy mi történt tettei után. Nos, ő ugye megcsinálta a már alapból kopott szivattyút, így az emiatt ismét eredeti erejével dolgozott – vagy háromszor erősebben, mint az utolsó időben. Ennek megfelelően keményen szívott csutka gázon, amire ösztönösen tették, ami viszont ennyi illuminált személy között több mint veszedelmes volt. Az egyik részeg pedig betalálta a nyílást. Nos, hogy pontosan mi lett vele, azt nem tudta meg, mert a tulaj is röhögve mesélte, de valszeg a csont részeg ember a vízben vergődve hányóterületnek nézte a szűrőnyílást, ami azonban először csak a gyomortartalmát kezdte el beszívni, majd a szép hosszú haját is, amit némi rángatás után jórészben le is szedett. Kissé ittas áldozatunk erre még be is szennyezte zavarában a vizet, ami ugyan büdös volt, de hamar tisztult, így igazán csak néhányan látták. Duguláselhárításra nem volt szükség, a szivattyú amit megevett, meg is darálta.

A legnagyobb azonban a tény, hogy a marha (a tulaj) képes volt egy strigulát húzni a szivattyúra. Azóta pedig állítólag még egy strigula rákerült, valami beúszott vízisiklót evett meg. Mivel hálót évek óta nem tett rá, gyakorlatilag mindent bezabál a szivattyú, ami a medencébe jut. A duguláselhárítás tehát egy igen hatékony dolog, de néha nagyon is az, így tudjuk, hogy a fokozatosan eltömődött rendszerek ismét nagy áteresztőképességgel sok meglepetést képesek produkálni…

Sok gond adódik manapság a speciális testápolókkal és vegyszerekkel. Ugyebár a szép csajok/pasik annyi vegyszert magukra kennek, amitől egy biológus már vizionálja a mutáns életforma létrejöttét. Nos, ez egy dolog, de ez a sok trutymó ugye nem marad rajtuk, hanem többségét leeresztik a lefolyón. Mármost a lefolyó ilyenkor a 15-20 vegyszer hatására úgy működik, mint egy mixlabor. Lehet belőle vegyi fegyver vagy egy új síkosító homokosoknak, tetszés szerint. Amikor azonban valami egészen különleges összetevők jönnek össze, bizony más is kialakulhat a dugulás mellett.

Ugyan a vegyészet nem az én asztalom, de azt tudom, fűrészporból, olajból, Kloroxból meg még egypár cuccból, amit megvehetsz bármelyik bevásárlóközpontban, hogy lehet bombát gyártani. Emiatt viszont átlátom a veszélyét, hogy mi minden alakulhat ki abból a sok trutymóból, amit manapság lehúznak az emberek. Amikor pedig a dugulás megtörténik, az jelenti, hogy a kritikus tömeg kialakult. Na, ilyenkor lesz csak sürgős a duguláselhárítás, sőt, egyenesen életbevágó, csak éppen a legtöbb ember nem is tudja, milyen veszélyes lehet is egy-egy dugulás. Minél többféle vegyszert használnak egy háztartásban (mosogató, arcszeszek, mosópor, testápolók, szappanok, balzsamok, stb…), annál több a különféle vegyszer, így számuk növekedésével köböződik a lehetséges vegyi kombinációk száma. Más szavakkal könnyedén egy bombát csinálhatunk a házunk vízvezeték rendszeréből, ha túl sokféle hasonló marhaságot küldönk le a lefolyóba.

A duguláselhárítás tehát fontos, de jobb megelőzni a bajt. A legjobb erre alapvetően az alapos öblítés, de a pumpa is megfelelő, időnként egy kis mechanikai rásegítés is hasznos lehet. A sav már kissé kérdéses, ha vegyszerekkel van dolgunk néha veszedelmes is lehet, de nagyon ritkán, igazából az esetek 99%-ában csak használ. Mivel a különféle arckrémek-mosószerek, stb… lúgosak, a sav semlegesít és old, így rendet is tesz odalent. A spirál szintén remek találmány, bár az főleg a keményebb dolgokat viszi ki – igaz, azok meg a vegyszereket fogják össze, így ha azok eltűnnek, a probléma is oldódik.

Na persze ez az írás nem ijesztgetés lenne, csak jó tudni, mivel állhatunk szembe, mi is történhet odalent. A duguláselhárításban azonban jobb mindenfélét ismerni, ezt is, azt is, és ha egyszer beüt a baj, ne álljunk ott meglepetten, ha mérges gáz tör fel vagy szétrobban a ház. Erre persze kicsi az esély, de jobb féni…

A nagy meleg beköszöntével a duguláselhárításban is nagyüzem kezdődött, ami nem is csoda, tekintve, hogy ilyenkor az emberek több vizet használnak, mint egy gátszakadás. A fő baj azonban az, hogy sok víz sok hordalékkal jár, amit pedig a csövek keresztmetszet változása nem követ, így a dugulás elkerülhetetlenné válik. Ezekben az esetekben a legjobb, ha az ember gyorsan végez, mivel a bomló anyagok igen hamar igen büdösek lesznek. Így ha nem akarjuk, hogy olyan légyfelhő vegyen körül minket, mint egy pusztai marhagulyát, jobb, ha azonnal cselekszünk.

Természetesen legutóbb is egy ilyen történetet kaptam tőlük, így kedvenc embereim újabb hőstetteit muszáj megörökítenem az utókornak (pontosabban a hülye ügyfeleket).

Szóval duguláselhárító kollegáink is egy ilyen esethez kaptak riasztást, amit akár szag alapján is lekövethettek volna. A tulaj a dugulást a szokott módszerekkel igyekezett kezelni, ami valamilyen szinten működött is, mivel a páciens kihányta a nem oda illőket – jelen esetben a WC a tartalmat. Nos, hogy a KÖJÁL látogatását elkerülje, kénytelen volt szakértőink segítségéhet folyamodni, ami több szempontból is szerencsés döntésnek bizonyult. Egyrészt, mert a dugulás kezelés közben több cucc is leszorult a csőrendszerbe, így az egyik kesztyűje is, amiről aztán köztudott, hogy nem valami hamar emészti a lefolyó. A másik ilyen kis csoda egy borotvahabos flakon volt, amit valamiért a tulaj egészben küldött le. Ez mondjuk már nagyon mélyen volt, de a dátum rajta mégis meglepő volt – 1999-ben járt le a szavatossága!

Szóval a srácok kibányásztak egy csomó hasonló szemetet (a pasi meg örült, mivel „a lefolyó sosem folyt le rendesen”), de a meglepetések nem értek véget. Először is az ok volt, hogy a WC lefolyt meg minden, de a kád meg már nem akart. Ami eddig lefolyt. Na rejtély volt, vagyis a lecke újra fel volt adva. Ment a spirál és talált is valami elképesztőt. Egy hajgömböt. A kád és a WC csatlakozásánál ugyanis egy jókora hajgömb gyűlt össze, ami a nyomáslengés hatására ide-oda lengett a lefolyóban, és éppen azt az oldalt tömörítette el, ami jobban lefolyt (nagyobb nyomás felé ment ugyebár). A duguláselhárítás így már teljes fürdőszobára történt, de a siker teljes volt, habár a kiemelt cucc leginkább Csubakka vedlés utáni gyűjteményére emlékeztetett (vagy a felesége, vagy a lánya, vagy a szeretője szőke lehetett. Utóbbi lehet az igaz, mivel a pasas ragaszkodott, hogy azonnal tüntessék el a hajat, nyoma nem maradjon, még egy hajszál se).

Szóval a duguláselhárítás teljes siker volt, de a munka végeztével a fazon, hogy a szagoktól szabaduljon, elkezdte illatosítóval telepumpálni a légteret. Ennek két eredménye lett, egyrészt olyan szagelegy jött ki, ami alapból leverte az összes testszagot, köröket verve az összes izzadás gátlóra, másrészt a manus is majdnem megfulladt tőle. Távozó kollégáink csupán a támolygó fazont látták még, aki mondjuk mosolygott, sőt, még integetett is. Biztos jól érezte magát…

Egyszóval ha a szakértők végeztek, ajánlatos nem husimunkával folytatni, mivel károkat így is okozhatunk. Na persze kivétel erősíti a szabályt. És ő – a boldoggá lett ember – is egy ilyen…

Aki valaha is látott már csatornát belülről, az tudja, egy dzsungelt idéz az itt burjánzó élet. A patkányoknál már említettem, mennyi lény tanyázik itt, ám az még engem is meglepett, mikor először hallottam az eszetlen túlélőképességéről az itteni faunának. Valahányszor dugulás fordul elő (nem csak a lefolyóban, hanem akár lejjebb, a csatornában), nem mindig valami szemét a felelős, hanem néha ezek a kedves kis lények. Nézzük sorba, mik is lehetnek ezek.

Az állatok általi leggyakoribb kár, hogy elrágják a műanyag vezetékeket. Alapból erre persze képtelenek lennének, de mivel a vezetékek öregszenek, felületük egyenetlenné válik, így elkezdhetik rágni őket, így a vegyszerek miatt elvékonyodott csővezeték nem bírja tovább. Főleg az egerek és a patkányok felelősek az ilyesmiért, de pl. a pockok és a vakondok is megtalálják ezeket.

A legnagyobb gonodt mégis a kisebb lények jelentik, vagyis a rovarok, férgek, ízeltlábúak és hasonlók. Főleg a műanyag csövek vannak ennek a veszedelemnek kitéve, mivel a csótányok vagy egyes szúfajták képesek a legkülönfélébb bakelit vagy PVC származékokat felhasználni. Általában fészket vagy odút csinálnak belőle. A férgek szeretik körülfúrni a föld alatt futó csöveket, így levegő is kerül oda, ami elősegíti az oxidációt, vagyis a csövek rozsdásodását. Ennek egyenes következménye a csőtörés. Az egyéb férgek testnedvei is erősen korrodáló hatásúak, szintén károsítják a fémcsöveket.

A fő bajt mégis a növények jelentik. Dugulásban szinte mindig szerepe van a különféle moháknak, moszatoknak és algáknak, melyek még fénytelen helyen is megélnek, ha van víz és valamennyi hőmérséklet, valamint táplálék (bomló anyagok). Ha pl. nem megy le a lefolyó, az rendszerint csak részben a piszok műve, sokszor az elburjánzott moszatok durva felülete akasztja meg azt a szennyeződést, ami alaphelyzetben könnyedén lemenne.

Ellenben van előnyük is, vagyis ha jelen vannak. Hosszú távon ugyanis anyagcseréjük által ugyanis lebontják a bekerült szerves anyagokat, így pl. mosogató esetén í zsírt és ételmaradékot. Amennyiben elég erős a fauna, folyamatosan bontanak és dugulás a legritkábban fordulhat elő. Ennek megfelelően érdemes hagyni valamennyit a csöveken, bár a vegyszerek (mosogatószer, sósav, stb…) amúgy is elszabályozza a számukat. Van még egy jó titok, éspedig a kisebb halak jelenléte. Régebbi házaknál, sokszor lehet apró halakat kiengedni a csapon. Ezek a vízrendszerben élő vak (barlangi) halak, melyek szintén az eltömődéseket eszik ki, így igen hasznosak.

Látható tehát, hogy a csőrendszerben és csatornában élő lények nem szükségszerűen rosszak, csak ha maga a rendszer van rosszul felépítve. Vagyis ha megfelelő anyagokból építkezünk, melyek bírják ezeket az igénybevételeket, ezek a lényeg megakadályozzák a dugulás kialakulását. Ráadásul nem is láthatók, mélyen élnek, így senki ízlését nem zavarják…